Dr. habil. Forgács Tamás

 

a/ Magyar szólások és közmondások szótára. Új, bővített kiadás. Akadémiai Kiadó 2013. 416 pp.


A szótár a Magyar szólások és közmondások szótára címmel 2003-ban a Tinta Könyvkiadónál megjelent munka átdolgozott és címszóanyagában bővített új kiadása. A korábbi változat volt a magyar nyelv állandósult kifejezéseinek első olyan gyűjteménye, amely a címszavakba rendezésen túl ‒ túlnyomórészt elektronikus szövegkorpuszokból gyűjtött ‒ alkalmazási példákkal illusztrálta is helyes használatukat, valamint nem egy esetben a kifejezések rövid eredetmagyarázatát is bemutatta. Részben ezek miatt az újítások miatt kapta meg a munka 1987-ben a Magyar Tudományos Akadémiától a Kiváló Magyar Szótár díjat. A mostani kiadás megőrzi a szótárnak ezeket az újításait, de jelentősen (közel húsz százalékban) bővíti annak címszóanyagát. Ezekhez éppúgy korpuszalapú gyűjtésből közöl szövegpéldákat, sőt a korábbi példaanyag egy része is frissült. Az új kiadás egyik fontos újítása még, hogy a nyomtatott változat ‒ a kisebb formátum és könnyebb forgathatóság okán ‒ nem tartalmazza az alkalmazási példákat és a szólásmagyarázatokat: azokat a szótárnak egy az interneten keresztül elérhető verziójában találjuk meg, amelyhez minden vásárló külön belépési kódot kap. Ez egyben azt is lehetővé teszi, hogy a 21. század technikai lehetőségeit felhasználva ‒ akár egy okostelefon segítségével is ‒ bárhonnan és bármikor elérhessük az adatbázist, ne legyünk egy vaskos nyomtatott kötethez kötve.


A gyűjtés továbbra is folyik, eredményei később egy újabb kiadásban láthatnak napvilágot.


b/ A magyar közmondásminimum kutatása:

Ez a kutatás Litovkina Annának a magyar közmondásismeretet illetően 1996-ban közzétett vizsgálati eredményeit veszi nagyító alá, bírálva az ott felhasznált közmondáslista összetételét és a vizsgálat módszertanát:


Über das parömische Minimum des Ungarischen. In: Proverbium 2014.

Előkészületben.


A kutatás további folytatásaként azt vizsgálom, mennyiben módosulhatnak az eredmények, ha a kiinduló közmondáslista összeállításában korpusznyelvészeti eszközökkel a közmondások előfordulási gyakoriságát is figyelembe vesszük.


c/ Történeti hangtan:

Még egyszer a dz fonémastátuszáról.

Előadás A nyelvtörténeti kutatások újabb eredményei VII. konferencián 2014. április 4-én.


Az affrikáták hangrendszerbeli helyzetéről, különösképp pedig a dz fonémastátuszáról, igen régóta folynak viták a magyar nyelvtudományban. Az elsődleges kérdés mindkét esetben az, hogy összetett mássalhangzókkal vagy önálló fonémákkal van-e dolgunk. Míg azonban az ún. affrikáta-vita időközben nagyjából lezárult, s viszonylagos egyetértés alakult ki abban, hogy a c, a cs, a dzs – s ha ide számítjuk őket – a ty és a gy is önálló fonémának, affrikátának tekinthetők, addig a dz státuszát illetően még mindig eléggé megoszlanak a vélemények: vannak, akik önálló fonémának tartják, többen azonban – különösen az újabb fonológiai irányzatok képviselői – hangkapcsolatot látnak benne. A dolgozat ezt a kérdést járja még egyszer körbe, s a történeti nyelvtudomány adatait is figyelembe véve érveket keres a kétféle vélemény mellett vagy ellen.